 
1954. január 21-én születtem Budapesten, egy olyan betegséggel, ami az egész életemet befolyásolja. Ez nem más, mint az albinizmus, ami teljes festékhiányt jelent. Nincs ami megszűrje a fényt a szememben, s emiatt nagyon keveset látok.
Egy éves korom óta Kaposváron élek. Itt jártam általános iskolába, és gimnáziumba is. Sajnos a Pécsi Képzőművészeti Gimnázium diákja nem lehettem rossz szemem miatt, s ezért a Kézpzőművészeti- és az Iparművészeti Főiskola is csak álom maradt. Tizennyolc éves koromban derült ki, hogy kevéske látásom szemészeti szempontból vakságot jelent. Akkor lettem a Vakok Szövetségének tagja, ahol gyógymasszőr tanfolyamra iskoláztak be, ebben a szakmában dolgoztam.
Ám a művészet, az irodalom, annyira közel áll hozzám, hogy azt gondoltam, magamnak, családolmnak, barátaimnak mindenféleképp alkotnom kell. Sajátos, egyedi technikát dolgoztam ki arra, hogy a képeim meg tudjam rajzolni, festeni, s a meséimet le tudjam írni.
Kitartásom meghozta gyümölcsét, 1999-ben létrejött az első kiállításom, s utána sorban jött a többi.
Sajnos nem találtam támogatóra ezért, vissza kelett mondanom a kiállítók meghívásait, a kiállítás sorozat véget ért.
Írtam egy mesekönyvet, s abban reménykedtem, hogy sikerül kiadatni. Ám hiába nyertem az Accordia kiadónál Nívó díjat, s kaptam kiváló kritikát neves írótól, a könyv megjelenését csak a saját költségemre vállalták volna, mert ismeretlen a nevem a nagyközönség számára. A fent leírtak alapján egyértelmű, soha nem lesz annyi pénzem, hogy ezt meg tudjam valósítani. A mesék megírásába, az illusztrációk elkészítésébe vetett idő, és energia mind-mind elveszett! Úgy tapasztalom, az esélyegyenlőség csak papírformán létezik!
Az egész életem csak szélmalomharc!
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
2007-re, az a kevéske látásom is nagyon sokat romlott, ezért zenélgetni kezdtem szintetizátoron, majd harmonikán, illetve zongorán. a magam, s a családom örömére, mert akiben igazán benne van a művészlélek, az nem tud úgy élni, hogy a művészet valamelyik ágát ne művelje! A hangokat szerencsére hallani kell, s bízom benne, hogy a fülemmel nem lesz gond.
Mivel nehezen találtam meg Bőczi Lajos veszprémi hangszerjavító mestert, - aki kiváló hangszert és munkát ad ki a keze közül, - a honlapja címét itt beillesztem, hátha segítséget tudok nyújtani másoknak, akik harmonikát szeretnének venni, javíttatni, hangoltatni, illetve megbízható zongorahangolót keresnek.
Elérhetősége: az alábbi oldalon:
http://johangszer.hu/
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kiállításaim:
- 1999. Kaposvár, Petőfi Emlékkönyvtár
- 1999. Kaposfüred, Művelődési Ház
- 1999. Balatonszemes, Latinovits Zoltán Művelődési Ház
- 1999. Kaposvár, Gyergyai Albert Kollégiumi Galéria
- 1999. Budapest, Kájoni János Ferences Ház Kiállítóterme
- 2000. Kaposvár, Megyeháza Galéria
- 2000. Kaposvár, MTESZ Kaposvári Galéria
- 2000. Balatonlelle, Városi Könyvtár
- 2000. Kaposvár, Kaposi Mór Megyei Kórház aulája
- 2000. Gödöllő, Királyi Kastély Galéria
- 2000. Kalocsa, Érsekség Kiállítóterme
- 2001. Kaposvár, MTESZ Kaposvári Galéria
- 2004. Kaposvári Egyetem Cs.V.M Pedagógiai Főiskolai Kar Gyakorló Óvodájának Galériája
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
